KACATKA (kedves haszontalanságok)

A macska filozófiája:                                                                              
Ahogy kimegyek a szobából, a gazdám megszűnik létezni. Amikor visszatérek,rejtélyes módon megint valós lesz. Érdekes, hogy amikor ő hagyja el a szobát,én nem szűnök meg létezni - de ő igen
.

 

IVARTALANÍTÁS

 

A nőstény macska évente többször, ciklikusan ivarzik. Ilyenkor kész a párzásra. Egy-egy ivarzás mintegy 2-3 hétig tart és ha nem termékenyül meg a macska, akkor 1-2 hét múlva újra kezdi. Ez többször ismétlődik, hosszabb szünet csak a téli időszakra jellemző.

Az ivarzás macskában - szemben a kutyákkal - csak csekély vérzéssel jár, ami általában nem is észlelhető. Inkább a viselkedésbeli változások a jelzik. Ilyenkor a macska tolakodóan barátságos, a tulajdonoshoz és a bútorokhoz dörgölőzik, hempergőzik és igyekszik minden módon magára vonni a figyelmet. Néha kimondottan agresszíven viselkedik. Ez is zavarja a családot, de az igazán kellemetlen a hangos "nyervogása", ami talán nem is létező szó, de a nyávogás megjelölésnél pontosabban fejezi ki a lényeget. Az ivarzó nőstény, ha teheti, megszökik, majd az utcán veri fel az éjszaka csöndjét, amivel gyakran az őrületbe kergeti a környék lakóit.

Az ivarzó nőstények kandúrokat vonzanak a házhoz, amelyek mindig készen állnak a párzásra. Ezek gyakran verekednek egymással, hogy elnyerjék a hangoskodó hölgyek szívét. Sebesüléseket osztva és kapva szolgáltatnak újabb adalékot a környék macskaellenes hangulatához. A kandúrok további kellemetlen sajátossága a bűzös vizelettel való jelölés is, amit a területükön (a lakásban, az udvaron és a nem túl hálás szomszédságban is) szorgalmasan ismételnek.

A sikeres nász végül egy bizonyára nem kívánt macskaalmot eredményez, úgy 9 hét múlva. A nőstények olykor rejtve nevelik fel a kicsinyeiket, amelyek ilyenkor vaddá, az emberi társadalomba beilleszkedni képtelenné válnak, máskor pedig az a gond, hogy a kiscicák, bármely csodálatosak is, senkinek sem kellenek. Ha sikerül is az elsőket az ismerőseinkre rátukmálni őket, a következő alommal ez már biztosan nem megy.

 

 

 

A nőstény macskák ivartalanítása

A nőstény állatok ivartalanítása során műtétileg eltávolítjuk a petefészkeket és a méhet is. Az ilyen macska többé nem ivarzik és nem is tenyészthető. Ezt a beavatkozást minden nem kimondottan tenyésztés céljából tartott nőstény macska esetében javasolt elvégeztetni. Magának a műtétnek csekély a kockázata, de számtalan előnnyel jár:

  • megelőzhető vele a nem kívánt szaporulat,

  • elmarad az ivarzás, ami kellemetlen tünetekkel jár,

  • nem vonzza a házhoz a nőstény a környék kandúrjait,

  • kevesebbet érintkezik idegen állatokkal, ezért csökken a sérülések és a fertőzések (pl. FeLV, FIV) veszélye,

  • nem alakulhat ki a méh gennykórja (pyometra) és

  • csak az időben történő ivartalanítással előzhető meg a macskánál az esetek döntő többségében rosszindulatú (rákos) tejmirigy daganat.

A nőstények gyakorlatilag bármely életkorban ivartalaníthatóak. Minél fiatalabb korban történik a műtét, annál kevésbé viseli meg az állatot és annál több lehetséges problémát előzhetünk meg vele. Szerintünk a legoptimálisabb időpont a 12 hetes életkor, vagyis ajánlott a műtétet egészen fiatal korban elvégeztetni, mert egyes macskák a szokásosnál korábban válnak ivaréretté. Ha a műtét ezt megelőzően történik, akkor 90%-al csökkenthető vele a tejmirigy-rák előfordulásának a valószínűsége! Ezért kivétel nélkül minden nem tenyésztés céljából tartott nőstény macska ivartalanítását ajánlott elvégeztetni az ivarérést megelőző időszakban.

Sokan szeretnének egy almot, néhány kölyköt a szeretett macskájuktól, ezért elhalasztják az ivartalanítást. Ne tegyék! Nem csak a macska egészségét kockáztatják vele, de kicsi az esélye annak, hogy az utódok valóban hasonlítanak majd az anyjukra. A macska szaporodási potenciálja 45-ször nagyobb, mint az emberé, ami azt jelenti, hogy ha minden 45. macska szaporodna csak, az is bőven fedezné a populáció fenntartását. De ma Magyarországon a kijáró macskák alig néhány százalékát ivartalanítják csupán, ezért becslések szerint 5000 és 10000 közé tehető a naponta megszületett kiscicák száma, s ezek több mint 90%-ának a legcsekélyebb esélye sincs szerető tulajdonoshoz kerülni. Mentsen meg Ön is sok esélytelen bűbájos kiscicát azzal, hogy nem tenyészti a sajátját!

A műtétet időpontjának megválasztásához figyelembe kell azt is venni, hogy az ivarzás alatt a szokásosnál nagyobb sebet kell készíteni, mert a méh duzzadt. A macska ilyenkor vérzékenyebb és gyengébb az immunrendszere. Ezek csekély mértékben növelik a kockázatot, ezért ha lehet, érdemes a műtétet az ivarérés előtt vagy két ivarzás között végezni.

 

 

A kandúrok ivartalanítása

Kandúrok ivartalanítása céljából műtétileg eltávolítjuk azok heréit. Az ilyen macska többé nem tenyészthető. A műtét csekély kockázattal és számtalan előnnyel jár. Segít megelőzni a kandúrokra jellemző kellemetlen magatartási formákat, mint a jelölést, ami a lakásban elviselhetetlen, de a szomszédok sem "díjazzák". Az ivartalanított kandúr kevésbé agresszív, kisebb területet véd és látogat, ami a balesetek és a verekedésből származó sérülések mellett a fertőzések (pl. FeLV, FIV, rühösség) kockázatát is csökkenti. A kandúr macskák gyakorlatilag bármely életkorban ivartalaníthatóak. Ha túl későn kerül a műtétre sor, akkor maradandó rossz szokások alakulhatnak ki, ezért az ivarérés előtt, vagyis leginkább 12 hetes életkorban javasoljuk a műtétet elvégeztetni.

Nagyon széles körben elterjedt, de ennek ellenére bizonyítottan teljesen alaptalan tévhit az, hogy a bármely életkorban ivartalanított kandúrok körében gyakrabban fordul elő az alsó húgyúti betegség. Ennek hangoztatása a betegség utóbbi két évtizedes szakirodalmának teljes nem ismeréséből fakad. Az alsó húgyúti betegség (hólyaggyulladás, húgyúti kristályok képződése stb.) takarmányozási és tartási betegség, aminek a táplálék összetétele, a vízfogyasztási szokások és a stressz mellett genetikai háttere is van, de az okai között ma már bizonyítottan nem szerepel az ivartalanítás. Ennek alapjául szolgáló tévhitről, vagyis hogy az ivartalanítás következtében beszűkül a húgycső, már számtalan vizsgálattal bizonyították, hogy teljességgel alaptalan, ahogy a statisztikák sem támasztják alá az ivartalanításnak a betegség kialakulásában való szerepét. Struvit kristályok pl. leggyakrabban a nem ivartalanított, fiatal nőstényekben fordulnak elő, s a nem ivartalanított kandúrokban ugyanolyan valószínűséggel okozhatják a húgyútak elzáródását, mint az ivartalanítottakban.

A lakásban tartott kandúrokat szinte mindenki ivartalanítja, különben a jelölés és az agresszió miatt gyorsan lehetetlenné válik velük az együttélés. A kijáró kandúrokkal kapcsolatban viszont számos romantikus tévhit él. Sokan természetesnek és kívánatosnak tekintik nem ivartalanítani őket. Nos, ez valójában természetellenes és embertelen is egyben, ugyanis a vadmacskák a természetben legalább 3 km2 területet sajátítanak ki, illetve ennél jóval nagyobbat, ha kevés a táplálék. A lakott településeken ekkora területen több száz macska jár szabadon, ami mindegyik számára jelentős szociális stresszt okoz, de még ennél is rosszabb, hogy az állandó területviták következtében a szabadon járó nem ivartalanított kandúrok az ivartalanított társaiknál sokkal gyakrabban sérülnek és fertőződnek meg különböző kórokozókkal. Ezért aki hagyja a nem ivartalanított kandúrját szabadon kóborolni, az nem csak az esélytelen szaporulat biztos pusztulásáért felelős, de a saját macskája és más macskák egészségkárosodásáért is. Aki szereti a macskáját, nem teszi ki ennyi szenvedésnek és veszedelemnek.

 

Asztali nézet